Chat.huha

Be kell valljam, hogy már nem először fanyalodtam az internetes társkeresésre. Igen, fanyalodtam, hiszen ebben az izgalmas világban mindenki bátrabban kezdeményez, még bátrabban reagál. Könnyebben hiszi el az üres bókokat, gyorsabban felenged akár még az évek óta tartó mélabús hibernálásból is. Valamikor réges-régen / egy messzi-messzi galaxisban, amit főiskolai kollégiumnak hívtak/ Szegeden előszeretettel chatelgettünk a… Tovább »

Az élet úgy visszatért belé, hogy igyekezett gyorsan randevúra hívni:   Kedves! Holnap találkozunk? Délelőtt, vagy délután? Ma? Vacsora?   De sajnos el kellett utasítsam:   Gábor! Sajnos programom van/lesz! De azért ne adja fel!   Nem adta fel! Közben pedig rászánta magát, hogy mégis megismerkedik a Windows Live Messenger világával. A társalgást ott folytattuk…. Tovább »

Szent meggyőződésemmé vált, hogy mielőtt bárkivel is találkoznék, előbb igyekszem nagyjából megismerni őt. Ettől még a görög-istenség-lehengerlő-modorral-hihetetlen-humorral fajtájú példányok sem fognak eltéríteni. Ezt az íratlan szabályt mégis egy őrült fazon miatt szegtem meg. Vele valamilyen érthetetlen okból nem chateltem, nem msn-eztem, hanem e-maileztem. Az addig rendben, hogy a jó kislányok (lásd: én!) mindig a rossz… Tovább »

Az előző találkozó cseppet sem romantikus végkicsengése nem vette el a kedvemet a további halászgatástól. Így hát Makrancoslány újra akcióba lépett. Na, ez így erőteljesen túlzás, hiszen, ha lány néven jelentkezik be valaki egy ilyen társkereső oldalra, akkor a másodperc tört része alatt megrohamozzák a srácok. A kisujjunkat sem kell mozdítani. Pesti jópasi34 köszönt rám… Tovább »

Mivel velem ellentétben csevegőpartnerem rendelkezett autóval, ezért Ő keresett fel engem kicsinyke szülővárosomban. Illedelmesen üldögéltünk az ebédlőben két pohár baracklé társaságában. Beszélgettünk könyvekről, filmekről, ételekről, családtagokról, mindenről, amiről egy első randin illik. Miután már az óvodai jelünket is túltárgyaltuk, egy-két székkel közelebb ült hozzám jól neveltnek tűnő lovagom. Közben arrébb pakolt egy cd-t, melyen a… Tovább »

Nem vagyok benne biztos, hogy azok a modernkori lovagok, akik kezdetben megszólítottak a virtuális világ ismerkedési placcán, azok bármiféle rokonságot mutattak volna az én vágyott Petrucchiommal. Háromféleképpen kezdtek neki az ismerkedésnek: – Szia! Kor? –Szia! Honnan? –Szia! Dugunk? A harmadik változatot igyekeztem figyelmen kívül hagyni. A másik kettővel nem túl sok reményt fűzve a dologhoz,… Tovább »

Az új lakásba költözve kezdetben igencsak mélyen érintett az egyedüllét. Leginkább este éreztem a magányt. Kiültem az erkélyre, bámultam a Szabadság-szobrot, és mazochista módon kínoztam magam; elképzeltem, ahogyan Expasi meg az Újnő kedélyesen vacsorázgatnak, sétálgatnak, nevetgélnek, meg minden egyéb társas elfoglaltságot végeznek állva, ülve meg még fekve is. A netes társkeresgélésről egy időre el is… Tovább »

Az adatlapomat természetesen dominánsan dominásra vettem, részletesen taglaltam az általam nyújtott szolgáltatásokat, majd mindezt megtűzdeltem a netről letöltött perverz fotókkal. Ezt követően már csak egy e-mailt kellett küldenem az én hűtlenkedő exemnek. Se perc alatt bekapta a horgot, postafordultával esedezett a kegyeimért. Vad e-mailezésbe kezdtünk, majd javasolta, hogy a levelezést váltsuk fel chatelésre. Így tettünk…. Tovább »

  Azt azért mindjárt az elején szeretném tisztázni, hogy tisztában vagyok a dolog helytelenségével. De elkezdtem, ezért most már nem hagyom abba. Egy ideig biztosan nem. Amikor az expasim újra megcsalt, -szám szerint harmadjára, na jó, ne legyünk naivak, tehát én 3 személyről tudtam- akkor meglepő módon nem zuhantam össze, nem zokogtam, nem akartam agyonütni… Tovább »

A társkeresés útvesztőiről. Hátha mások tanulnak belőle. 🙂... Tovább »