Az előző találkozó cseppet sem romantikus végkicsengése nem vette el a kedvemet a további halászgatástól. Így hát Makrancoslány újra akcióba lépett. Na, ez így erőteljesen túlzás, hiszen, ha lány néven jelentkezik be valaki egy ilyen társkereső oldalra, akkor a másodperc tört része alatt megrohamozzák a srácok. A kisujjunkat sem kell mozdítani.
Pesti jópasi34 köszönt rám legközelebb, és érdeklődött a megzabolázásom lehetőségeiről.
Nevemhez hűen maradtam makrancos, sőt morcos, csak, hogy kiderítsem, legújabb lovagom szereti-e a kihívásokat. Úgy tűnt, szerette. Így hát beszélgetésbe bonyolódtunk, róttuk a szokásos tiszteletköröket. Egyre szimpatikusabbak lettek válaszai, tetszett, ahogyan lecsapkodta magas labdáimat, mondatai gyakran megnevettettek. A negyedik átbeszélgetett éjszakán megadtam neki az msn-címem, immáron ott folytattuk a csevegést. Láttam róla fotókat is, tényleg jóképű volt. Idő közben kiderült, hogy a nevében szereplő 34 nem a bicepsze átmérőjét jelzi, sokkal inkább a korát. Pontosabban a korát jelölte három évvel ezelőtt, amikor regisztrált az oldalon. Gyanús! Már 3 éve chatelget? Ennyire nehéz volna megtalálni a párunkat egy ilyen oldalon? És egyáltalán! Nem önteltség ilyen néven regisztrálni? Lehet, hogy fejvesztve menekülnöm kellett volna előle? De sajnos nem ment, valami megmagyarázhatatlan dolog vonzott hozzá. Már a telefonszámomat is tudta.
Felhívott, kellemes meleg baritonján randira hívott. Kegyeskedtem igent mondani. Megbeszéltük, hogy a Batthyány téren találkozunk, a Duna-parton.
Készültem ám a randira. Nagyon.
Indulás előtt fél órával hívott, hogy mégse ott talizzunk. Nem akar lebukni a felesége előtt.
Sehol sem találkoztunk. Azóta sem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: